Vállalkozások felemelkedése és bukása: a bándi „Hangya Szövetkezet”

Staub Antal, néhai elnök hagyatékából származó adatok szerint a „Hangya Szövetkezet” Bándon 1919-ben 135 taggal alakult. A vállalkozás kezdeményezője Unger Ferenc plébános volt. Dicséretes és tiszteletet érdemlő kezdeményezése volt ez községünk gazdáinak, mellyel arra törekedtek, hogy az általuk termelt termékeiket együtt adják el, a beszerzéseiket és beruházásaikat (pl. gépek beszerzésével) pedig együttesen oldják meg. Érdemes megemlíteni a szövetkezet első vezetőségi testületének tagjait: az igazgatósági tagok id. Steinbach Ferenc, Schönig János, id. Mádl Antal, Schweisgut István és Drexler Antal voltak. A tagság a felügyelő bizottságba id. Schönig Ferencet, Drexler Mártont, id. Staub Ferencet, id. Steigerwald Ignácot, id. Mádl Ferencet, Frick Györgyöt, ifj. Schönig Ferencet választotta. A szövetkezet pénztárnoka Wolszt János, könyvelője Pintér Mihály tanító lett. Az igazgatóság és a felügyelő bizottság Staub Antalt szemelte ki elnöknek, aki saját házában üzlethelységet nyitott bolt és borkimérés számára 1919. szeptember 1-én. Nyitáskor csatári bort árult 5 koronáért, de később már badacsonyi bor is volt 12 koronás literenkénti áron.

1926-ban házhelyet vettek Pichner Ferenctől 2 millió 500 ezer koronáért. A ma is álló „székház” felépítése 120 millió 125 ezer koronába került. A szükséges pénzt a tagok részjegyvásárlással és hosszú lejáratú hitelekből rakták össze. 1926. szeptember 9-én kezdtek rajta a kőművesek dolgozni, és 1926. december 8-án már árusítottak az üzletben. Joggal büszkélkedhettek a tagok, hogy a „székház” (így hívták az épületet) a község összefogásának, takarékoskodásának eredménye, így közösségi tulajdon. A szövetkezet életének fontosabb eseményeit csak felsoroljuk: 1926-ban orgona vásárlásához adtak anyagi segítséget, 1930-ban bevezették a „székházba” a villanyt, 1931-ben mészárszéket építettek, 1934-ben rádiót vettek az üzlet részére, 1940-ben 200 db gyümölcsfát hozattak a tagoknak, 1941-ben a „Legtöbbet a fogyasztóért” versenyen bronzérmet kaptak, 1942-ben a szövetkezetek listáján a 2. helyen álltak. Sajnos a második világháború és a visszavonuló, illetve előrenyomuló front nem hagyta érintetlenül a szövetkezetet sem, 1945 márciusában a bolt üresen állt. Júliusban ezért kölcsönt kértek a tagoktól, és kocsival Pestre mentek áruért, majd újra beindították az üzletet. A következő években aztán a kommunista egyesítési politika révén fokozatosan egyesültek a környező falvak szövetkezetei. Staub Antal 1950-ben kilépett a szövetkezetből.

A szövetkezet II. világháború előtti története valódi sikertörténet. Mutatja, hogy egy jól menő vállalkozás milyen nagy szerepet vállalhatott a község életében, hogyan segítette elő Bánd gazdagodását. Hol van ettől az erőszakosan megalakított TSZ története? Ma már csak a falu végén levő düledező gazdasági épületek mutatják, hogy pár éve még szocialista mezőgazdasági termelés gyanánt folyt a munka. Csak találgatni lehet, hogy hova jutott volna el a bándi „Hangya Szövetkezet”, ha nincs a rákosista központosító politika, mely megölt minden alulról jövő kezdeményezést, így ezt a virágzó vállalkozást is.