In Memoriam Franz Schröck

Hogy a községbe érkező német telepesek körében milyen rangja volt a tudásnak azt mi sem bizonyítja ékesebben, mint az, hogy a múlt évszázad elején született Bándon egy személy, aki később a kegyes tanítórend tartományi főnöke és a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett. Schröck Ferencnek hívták.

1813. október 9-én született Bándon. Tanulmányait a bándi elemi iskola elvégzése után Veszprémben, a Piarista Gimnáziumban folytatta. A piaristák rendjébe lépvén a Xavér szerzetesi nevet választotta. 1837-ben diplomázott Budapesten. A 48-as szabadságharc leverése után, hazafias érzelmei miatt a tanítástól eltiltották, ám 1851-től 1858-ig Budapesten gimnáziumi tanárként taníthatott. A korabeli források szerint „a fővárosban az ő lelkes történelmi előadásai annyira elhíresedtek, hogy a gymnasiumi ifjúságnak szánt iskolai padokat idegenek, meglett férfiak is számosan fölkeresték”. A Bach-korszak önkénye nem tűrhette ezt a helyzetet, ezért kötelezték a paptanárt, hogy előadásait német nyelven tartsa. Erre ő nem volt hajlandó. Érdekes történelmi paradoxon, hogy a németnek született paptanár, nem akart az anyanyelvén tanítani, mert az a Habsburg diktatúrával szembeni meghunyászkodást jelentette volna. 1858-ban éppen ezért Szegedre helyeztették át. A Magyar Tudományos Akadémia még abban az évben, 1858. december 15-én levelező tagjai közé vette fel. 1867-ben, amikor a piaristák tartományfőnöke lett, nevét Somhegyire magyarosította. 1878. július 1-jén halt meg Budapesten. Hogy kortársai miként vélekedtek róla, arra álljon itt e rövid verstöredék, melyet szerzetestársa, Könnye Alajos írt tiszteletére:

„...Légy üdvöz, élj soká,
Fejed dicsőség fonja át,
Szeretve boldogítsd ezen
Imádott szent hazát!”
A szerzetestanárhoz nem hálátlan szülőfaluja. Az 1993-ban alapított Kultúregyesület az ő nevét vette fel. Reméljük hogy hamarosan utcanév is megörökíti Schröck Somhegyi Ferenc emlékét, és lehetőség nyílik arra is, hogy sírjánál tisztelegjenek a kései bándi utódok.